12. fejezet

Nem tartozott a kedvenc éjszakáim közé az elmúlt éjjel. Bár nem voltak rémálmaim, azért sikeresen végigforgolódtam az egészet szinte. Fáradtabban kelek fel, mint ahogy aludni mentem. A fejemen a takaróval emelkedem meg az ágyban, és matatok a telefonom után, hogy tudjam, egyáltalán mennyire korán rugdalt ki ez a nyamvadt ágy. Pompás! Lazán aludhatnék még két órát, de nekem feltétlenül fel kellett kelnem. Reggel öt van, és még senki nincs ébren rajtam kívül ebben a tetves épületben.

Már csak azt nem tudom, hogy mivel fogom eltölteni a két órát, ami egyáltalán a felébredésemig hátra van, de utána is van még közel fél órám, hogy észhez térjek, plusz még fél óra az összekészüléshez és egyebekhez. Az kerek három óra. Igen, annyi. Nagyszerű! Egyenesen fenomenális. Miazistentkezdjekmagammalháromóránkeresztül?!

Lehúzom a fejemről a takarómat, hanyatt vágom magam az ágyon. Ha már úgyis a kezemben van a mobilom, akkor már átmegyek kicsit kockába. Najó! Annyira azért nem kockulok be, mint bizonyos ismerőseim, akiknek lassanként csak azzal van nemi életük. Felrémlik bennem Tao üzenete, felsóhajtok. Jó lenne vele találkozni, egy picit beszélgetni. Csak úgy lenni, mint régen voltunk. Előkotrom a telefon memóriájából a fényképeket; az első, ami szembe jön velem egy közös kép az egész csapattal. Amikor még teljes volt a banda. Tizenkét kölyök vesz körbe, és vigyorog a kamerába. Ajh! Aztán szép sorban jön a többi.

Sikerül két órát úgy eltöltenem, hogy fényképeket nézegetek, és lassanként kibuggyan egy-két könnycsepp. Egy zsák képet csináltunk az EXOs srácokkal, legalább annyit Oppáékkal, a lányokkal már kevesebbet, kivéve Ambert és Sunnyt. Velük is készült egynéhány, illetve a Redes lányokkal még az elején, amikor ők is gyakornokok voltak. Viszont legalább annyi kép készült a SHINee-val is, mint Oppáékkal, ha nem több. Lehet, hogy vetekszik a mennyiséggel.

Az egyik képen szabályosan leragadok. Percekig. Nem tudom, hogy mikor készítettem pontosan, de ha nagyon megerőltetem magam, lehet, hogy fel tudom idézni napot. Azt tudom, hogy edzés után voltunk, legalábbis a gyakorlóban csináltam róla a fényképet. Igen, ez biztos, hogy az edzés után volt. Ráadásul akkor, amikor az Everybodyval készültek a comebackre, és szinte állandóan táncoltak. Szokásává vált, hogy egy üveg ásványvíz a ruháján köt ki a végén, három-négyet pedig alatta kortyolt el.

Természetesen nem bírtam megállni, hogy ne fotózzam le, ahogy az ázott és szőke tincseibe túr bele az ujjaival. Csoda, hogy éles képet tudtam készíteni. Nem remegett meg a kezem, és a telefont sem ejtettem el akkor. Csoda! Nagyot sóhajtok, ahogy a képre meredek, egyszerűen lekapcsol az agyam a látványtól.

Szusszantok még egy rettenetes mélyet, majd inkább felkelek az ágyból. Felmarkolok tiszta ruhát meg fehérneműt, és átcsoszogok a fürdőbe, hogy teljesen felfrissítsem magam, így legalább a kávét is kihagyhatom a mai reggel. Alig pár perc leforgása alatt már talpig díszben állok a konyhában, amikor a másik két lány még meglehetősen kómásan mászik elő a hálóikból.

Sietve magamhoz ölelem őket, szinte csak felnyögnek a szorításomra, megpuszilgatom mindkettejüket, majd repülőrajttal távozok a lakásunkból. Alig várom, hogy végre Oppát is megölelhessem, a tegnapi napon még egymásba se botlottunk, úgy elkerültük a másikat. Bezzeg JongHyunnal szinte állandóan összefutok. Hogy’ lehetséges ez?! A Bátyámmal akkor állandóan találkoztam, amikor nem laktam itt, ahogyan JongHyunnal is. Viszont most, hogy beköltöztem, egy teljes napig a színét sem láttam, ellentétben JongHyunnal.

Most vagy a Bátyám ennyire elfoglalt és JongHyunnak túl sok a ráérő ideje, vagy pedig Oppát tényleg baromira leköti a comebackre készülés, és JongHyun pedig egy nagyon jó mágnes. Ösztönösen tudja, hogy mikor és merre vagyok épp. Merthogypontosanakkorbukkanfelamikorésaholéppvagyok! De miért?!

Egyre türelmetlenebb vagyok, sürgetném a liftet a lefelé haladásban, de nem hajlandó gyorsítani. Nagyon meg akarom ölelgetni az én imádott Oppámat, és az egész napot vele tölteni. Gyerünkmár!!! Ott akarok lenni vele!

Szabályosan kiugrom a liftből, és rohamtempóban pakolom egymás után a lábaimat, majd a közlekedőn befordulva lassítok a lépteimet. Azért mégsem kéne bevetődnöm a terembe, nyugodtnak kell maradnom. Elvégre felnőtt nő lennék vagy mi, azoknak meg igenis illik viselkedni. Ajh! Illik, mi? Na, jó. SungYeon, viselkedj!

Lassítok a lépteimen, és szépen andalgok el a gyakorlóig, majd a kilincsre markolok. Furcsa kacajok szűrődnek át az ajtórés alatt, két meglehetősen ismerős hang. Hm... Nem Oppa, ez biztos. De imádott Nővérbátyám az egyik fél. Akkor a másik kacagás tulajdonosa nem lehet más, mint DongHae. Hm. Kettesben lennének a kis galambocskák? Hmm. Oké, ez most nem szép dolog, de na! Ha szekrény lehetnék, akkor szívesen lennék bútor a közös szobájukban! Nem mondanám magam kimondottan perverz személyiségnek, inkább kíváncsinak. Igen! Pusztán kíváncsi vagyok! Nagyon kíváncsi!!!

Óvatosan lenyomom a kilincset, és mindösszesen annyira nyitom ki az ajtót, hogy épp legyen némi rálátásom a dolgokra. Nem szeretnék semmi fontosat megzavarni. Természetesen tökéletes rálátás nyílik mindenre. A tükör is segítségemre van még pluszban.

- Én is kérek inni.

- A tiéd?

- Üres.

- Akkor hozzál magadnak másikat!

- Miért nem adsz a tiédből?

- Hm. Mert csak! – Hyukie önelégülten elvigyorodik.

- Na~~! Csak egy kortyot adj már! – DongHae kérlelő szemekkel nyúl az üvegért.

- Nesze! – EunHyuk egy laza mozdulattal meglendíti DongHae felé az üveget, ezzel sikeresen le is locsolja picit – Upsz! Így jártál.

- Ige~~n?!

DongHae egy pillanat alatt kirántja EunHyuk kezéből az üveget, majd azzal a lendülettel rá is önti a maradékot. Úgy nagyjából az üveg háromnegyedét. A negyede DongHae pólóján landolt Hyukie korábbi mozdulatának köszönhetően.

EunHyuk tekintete villámokat szór DongHae-re, az egyik kedvenc pólóját sikerült teljesen eláztatnia, bár valami egészen más is csillog abban a mélybarna szempárban. Az üres üveg a parketten koppan, majd egy lélegzetvétellel később Hyukie felsője is ott végzi. DongHae vigyorogva felmarkol egy másik üveget, ami a bal lába mellett heverészik – vélhetőleg ez az ő üvege -, majd gondolkodás nélkül Hyukie-ra üríti a teljes tartalmát. Mintegy a felét. Nővérbátyám csurom vizesen áll DongHae előtt, aki elégedetten vigyorog rá.

EunHyuk felemeli a jobb kezét, majd irdatlan lassú mozdulattal húzza végig mutató és középső ujját kidolgozott kockáin lentről felfelé haladva, miközben kidugja nyelve hegyét, és lassan végigvezeti azt ajkai között. DongHae nagyot nyel. Ahogyan én is mélyet sóhajtok parányi rejtekem mögött.

Minden a másodperc tört része alatt történik, és én szeretném lelassítani most az időt, hogy elegendő figyelmet szenteljek a fontos dolgoknak. Ezúttal nekik. DongHae egyetlen lépéssel letudja a kettejük közti távolságot, tenyereivel EunHyuk derekára szorít, aztán egyetlen lendülettel magára rántja. Felnyögnek... én csendesen felnyüszítek az ajtó mögött, veszett módon markolom a kilincset, és próbálok észnél maradni.

Az orruk hegye összeér, lélegzetvételeik tüzes tangót járnak, izzik köztük a levegő. Hyukie elégedetten vigyorog DongHae-re, aki szinte felfalja a tekintetével az idősebbet. Lassan végigvezeti a pillantását a testén, lekövetve egyetlen vízcsepp útját a pórusain. Még közelebb húzza magához, újabb nyögést préselnek ki a másikból, a testük lágyan összesimul. Hyukie lök egyet az ágyékával, még egy kéjes nyögés szökik át ajkaik között.

DongHae körmeit gyengéden belemélyeszti EunHyuk bőrébe, majd a következő pillanatban, elveszi jobb kezét a testéről, és fekete tincseibe markol. Egy határozott mozdulattal hátra rántja a fejét, majd azonnal nyakára tapad, és érzéki harapásokkal tarkítja hófehér bőrét. Erősebben fog Hyukie derekára, aki szabályosan feltálalja magát, és még jobban megdönti a nyakát, hogy minél több területet felkínálhasson magából.

DongHae elszakad EunHyuk nyakától, helyette ajkait találja meg, és forrasztja össze párnáikat egy forró csókban, miközben hirtelen fordít a pozíciójukon; a falhoz nyomja az idősebbet. Felnyögnek az érkezés pillanatában. EunHyuk mindkét kezét DongHae hátára simítja, majd egy gondolattal később belemélyeszti a körmeit a lapockáiba, és végigszánt a testén.

Megragadja a póló alját, aztán egy magabiztos mozdulattal lerántja az anyagot, a lábuk mellett végzi. Meztelen mellkasuk a másikéhoz simul; DongHae elveszi a kezét Hyukie tincseiből, és a fenekére simítja tenyerét. Belemarkol feszes félgömbjébe, kicsit megemeli bal lábát, miközben megmozdítja az ágyékát, ezzel tovább hevítve mindkettejük visszafoghatatlan vágyát.

Újra és újra lök egyet EunHyuk felé, nyelvük heves csatát vív a másikéval, kezeik vad felfedező utat járnak be egymás testén, egyre jobban húzzák magukra a másikat. Forró. Vad. Szenvedélyes. Őrjítő. Mindent elsöprő csókban egyesülnek. Cipzár csúszik lejjebb, a kéjes nyögések hangjai sűrűsödnek. Nagyot nyelek a rejtekemben, a nyálam összefolyik, nehézkessé válik a levegővétel.

DongHae újra megragadja Hyukie haját, ismét hátrahúzza a fejét, de ezúttal nyakának másik oldalát borítja el harapásokkal. Hyukie folytonosan végigszánt DongHae hátán, lágyan ringatja a testét, miközben egyre többször felnyög a vad érintésektől. Mielőtt még végképp elragadnák őket az érzelmeik, DongHae elengedi Hyukie tincseit, elszakítja a fogait a bőrétől, és újfent ajkaira talál, hogy egy fékevesztett csókkal zárják pillanatnyi hevességüket.

- Dolgoznunk kell – lihegi EunHyuk ajkai közé, miután elváltak egymástól.

- Ezért még kapni fogsz, ugye tudod? – kiéhezett pillantásokat intéz felé.

- Alig várom – egy utolsó csókot váltanak, majd DongHae elengedi EunHyuk testét, és hátrébb lép tőle.

Sóhajtok még egy utolsót, majd visszahúzódom biztos távolságba, becsukom az ajtót, és várok még néhány percet, hogy kicsit lecsillapodjanak a kedélyek. De már nem vagyok egyedül. Oppa és Teukie alig néhány lépésnyire áll tőlem, összekulcsolt karokkal, és kérdő tekintettel.

- Én csak izé – teljesen elvörösödöm, majd a következő pillanatban Bátyám nyakába vetem magam – Opp~a!

- Mi szépet láttál, Yeonnie? – vigyorogva ölel magához.

- Öhm. Én? Semmit! Tényleg! Csak most jöttem!

- Aham. Ahogyan mi is – bólogat rám a leader, átlát rajtam.

- Én tényleg nem láttam semmit – elengedem Oppa nyakát, és hátrálok egyet.

- Nyugi, mi is nyitottunk már rájuk – legyint egyet LeeTeuk.

- Komoly? – kidülledt szemmel pislogok a leaderre.

- Bár nem a próbateremben, hanem még a dormban, és annak is már legalább négy éve. De akkor is ketten voltunk a bátyáddal.

- Aham. Egyébként mennyi időre van szükségük? – pillázok még mindig pirosló arccal.

- Volt még rajtuk ruha? – vigyorogva kérdezi Yesung.

- Póló már nem. Azt összevizezték.

- Akkor már kész vannak – felnevet LeeTeuk.

Picit arrébb tessékel, majd a kilincsre fog, és határozottan benyit a terembe. Yesung közvetlenül utána lép be a helyiségbe, én magamat összehúzva araszolok beljebb hozzájuk. Próbálom nem felidézni az imént látottakat, de egyszerűen képtelen vagyok nem így tenni. Annyira nagyon észvesztő volt minden momentuma!

Elsomfordálok a sarokig, és észrevétlenül meghúzom magam. Nem sokkal utánunk érkeznek meg a többiek is, szépen lassan csordogálva. Képtelen vagyok levenni a szememet imádott EunHae párosomról, már-már legeltetem rajtuk a tekintetemet.

- Mi van, Csillagvirág? – lép elém EunHyuk kizökkentve csodálatomból.

- Hm? Ja! Csak elgondolkodtam.

- Micsodán?

- Rajtatok. Milyen jól mutattok együtt.

- Oh – egy kicsit belevörösödik a szavaimba, megveregeti a vállamat, majd visszamegy a többiekhez.

Az egész csapat feláll a bemelegítéshez, legelöl Hyukie áll, mögötte fél lépésnyire DongHae issza minden szavát. HeeChul idegesen pislog maga elé, szinte már felrobban. EunHyuk parancsára kezdetét is veszi az edzés, ami most kicsit sem hasonlít a megszokotthoz. Persze mindenki a legjobbat hozza ki magából, ahogy minden esetben, de most valami mégis fura.

- Hyung?! Lennél szíves összekaparni magad? – fújtat nagyokat EunHyuk, miközben HeeChulra néz.

- Lennék! – morogja az orra alatt, majd levágja az üveget a földre, miután kiitta az egészet.

Összeráncolom a szemöldökömet. Valami nincs rendben. Nagyon nincs rendben Heenim körül. Feszült. Túlzottan feszült. A próba folytatódik, de még mindig nem úgy zajlik le az egész edzés, ahogy annak kellene. Még mindig hibádzik valami, és leginkább HeeChul körül.

- Mára ennyi volt! Heenimmel nem tudok mit kezdeni – morogja az orra alatt Nővérbátyám, mellém guggol, hogy összepakolja a táskáját.

- DongHae-vel ellenben igen, ugye? – vigyorgok teljes elégedettséggel.

- Hah? – hirtelen néz rám.

- Hm. Semmi. Megyek, megnézem, mi van a Hercegnővel. Mi bántja a lelkét az Örök Nőnek.

- De ezt most miért mondtad az előbb? Te~? – pislog rám nagyokat – Elhallgatsz, vagy én is kitálalok rólatok! – rám nyújtja a nyelvét, felugrik, majd szélsebesen elviharzik a teremből, nyomában DongHae-vel.

Szusszantok egyet, majd lassan közeledek HeeChul felé. Veszélyes ilyen állapotban a közelébe menni, képes ebben az állapotban bárkit felnyársalni a puszta nézésével.

- Hogy égne le a haja, amikor legközelebb hajsütővasat fog a kezébe! Vagy szakadna el a ruhája a vörös szőnyegen! Szemét tuskó! Mert nem tudott volna szólni, hogy tépné ki a nyelvét a hóhér!

- Chulie? – szólalok meg a lehető leghalkabban és legmegértőbben.

- Miaz? – néz fel a telefonjáról haragos szemekkel – Baj van?

- Neked az van, látom. Mi történt?

- Az a szemét tuskó! Az történt! Az a mocsok! Az! Meg annak a nője! Az! Legalább valaki olyannal állna össze, aki nálam jobban néz ki, de pont egy ilyennel? Mit eszik ezen? Mit?!

- Ha jól sejtem, Han Gengről van szó.

- Róla hát! Meg a nőjéről!

- Chulie, ugye ezt most te se gondolod komolyan? – kérdezem mosolyogva.

- Mit?

- Azt, hogy Han Geng és az az állítólagos nő, aki miatt féltékenységi~

- Még, hogy én féltékeny! Kire?! Arra a húzott szeműre? Százszor jobb vagyok nála! Mit százszor?! Milliószor jobb vagyok, mint ő!

- ...és ezt mindannyian tudjuk is, édes Heenim. Han Geng is.

- De mégis hogy’ képzeli, hogy egy ilyennel összeáll?! Hogy?!

- Mert muszáj a látszatot fent tartani. Azért.

- Látszatot? – a vonásai lágyulnak – Milyen látszatra gondolsz?

- Hm. Te tudod a legjobban, hogy Han Geng odáig meg vissza van érted, de mivel te itt vagy, ő meg Kínában van, és ráadásul még Idolok is vagytok, így nehéz lenne felvállalni a kapcsolatotokat. De a látszatra meg szükség van.

- Hah?

- Téged imád, senki mást. Inkább beszélj vele, jó? Akkor megnyugszol.

HeeChul még kicsit fortyog magában, majd mélyen a szemembe néz. Végre megérti, hogy mire is akartam kilyukadni. Megkönnyebbülten magához ölel, majd a telefonját nyomkodva sétál ki ő is a helyiségből. Alig néhány percem van, hogy feltakarítsak utánuk, mert mindjárt jön a következő banda. Amit nekem nyugodt állapotban kell végignéznem. Lehetőleg nem vörösen izzó fejjel.