17. fejezet

Legédesebb álmaimból az a nyamvadt ébresztőóra cibál ki. Morogva fordulok a hátamról a hasamra, és húzom a fejemre a takarómat. De ez a nyamvadt berregő nem akar elhallgatni. Még mindig ciripel. Ajh! Mondjuk, ha végre lenyomnám, akkor biztos, hogy abbahagyná. Deolyanjómelegvanatakaróalatt! Pont, mint JongHyun alatt volt tegnap délután. Khm... Izé! Az óra!

Egyetlen lendülettel hallgattatom el végre az ébresztőmet, máris utálok felkelni. Pedig olyan édeset álmodtam. Olyan jó volt minden pillanata. De nekem fel kell kelnem. Csak azt nem tudom, hogy mára mi lett betervezve nekem. Előkotrom a telefonomat a párnáim közül, és miután kidörzsöltem a szemeimből néhány csipát, végre felfogom a jeleket is a kijelzőn, és nem csak csíkokat látok egymás hegyén-hátán. Szinte kipattannak a szemhéjaim.

Aztán azzal a lendülettel én is kiugrom az ágyból, és sprintfutókat megszégyenítően kapom magamra a ruháimat. Most már nincs is szükségem arra a kávéra, ami általában önindítóként használ. Elég volt meglátnom a napi rendet, hogy észhez térjek, és teljes erőbedobással essek neki a napnak.

Gyorsan magamhoz ölelem a lányokat, és futok is le a próbaterembe, hogy az egész napot megint Oppával tölthessem. Végre felveszik a teljes albumot, én meg csöpöghetek egész nap a hangjaiktól. Alig várom már! Feltépem a bejárati ajtót, és türelmetlenül nyomkodom a lift hívó gombját. Lent akarok végre lenni.

Megérkezik a fémszörnyeteg, és egyetlen ugrással termek bent, aztán lendületből nyomok rá a megfelelő gombra. A lift engedelmesen elindul, de két emelettel később meg is áll. Annyira fel vagyok spannolva, hogy fel sem tűnik, hol állt meg a felvonó, és kikre kell számítanom hirtelenjében.

- SungYeon-ah! Korán keltél!

- Kicsit jobban nézel ki!

- Nem fáj már semmid, ugye, SungYeon-ah?

- Jó újra látni, főleg így frissen és jó kedélyűen!

- Szia, Sung-ah...

Csupán az utolsó mondatnál térek észhez teljesen, és fogom fel a külvilágot. Pontosabban szólva a dallamtól és a tulajdonosától. És attól a meleg felkartól, ami az enyémhez simul egy pillanatra. Összerezzenek a váratlan közelségtől. Bakker!

Erőteljesen rebegtetem a szempilláimat, és végre tudatosítom magamban a dolgokat. Jelenleg az egész csapat itt van a liftben. Az egész SHINee. Pompás! Hogy’ a francba nézzek most JongHyun szemébe? Hogyan? Tegnap idióta módon elutasítottam, de ő annak ellenére kedves volt velem. Sőt! Kijelentette, hogy kivárja, amíg észhez térek végre. Aztán pedig az éjjeli műsorban~

- Már nem is akarsz köszönni nekem, Sung-ah? – suttogja a fülemhez hajolva, alig észrevehetően, a többiek szinte kettesben hagynak minket, annyira a lift egy szegletébe csoportosulnak.

- Nem. Dehogy! – megköszörülöm a torkomat – Jó reggelt, Sunbae! – illedelmesen meghajolok.

- Ezt te se gondoltad komolyan? – mosolyogva felém fordul, majd meleg tenyereit a vállaimra simítja, és lassan közelebb hajol az arcomhoz.

- S-sun...bae? – rémülten pislogok JongHyunra, hova lettek a többiek hirtelen?

- Az a legkevesebb, hogy így köszöntelek reggelente – súgja ajkaimtól néhány milliméterre.

Bennem ragad a létező összes levegő. Nem tudok reagálni sehogyan sem. JongHyun forró és puha párnái simulnak a számra, és becézgetnek lágyan. Gyengéden. Érzékien ajkai közé fogja alsó ajkamat, majd a felsővel is így tesz. Apró sóhaj szökik ki mindkettőnk száján, elolvadok mindenétől. Önkívületlenül viszonzom ajkai érintését, és egy édes-lágy csókot váltunk. Elvesztem.

Jobb kezét elveszi a vállamról, majd az arcomra simítja bársonyos tenyerét, és finoman megcirógatja a bőrömet, és óvatosan elszakítja ajkait az enyémtől. Még egy törődő puszit nyom a homlokomra, végül hátrébb húzódik tőlem, és ismét szembe fordul a liftajtóval. Megállunk. Elalélva lépek ki a liftből, elégedett sóhajok és halk kuncogásokkal egybe kötve. Aham. Igen. Az egész csapat érzékelte, hogy JongHyun megcsókolt! Hurrá!

Eddig is sejtettem, hogy nem sokan tudnak Oppáról és rólam, de ezek szerint ők soha nem is feltételeztek többet a kapcsolatunkba egy szimpla barátságnál, ami nem feltétlenül baj. Ők legalább nem akartak összeboronálni a tulajdon bátyámmal. Egy pillanatra visszafordulok, épp záródik az ajtó, de JongHyun mosolyát még látom. Ahogyan csillogó lélektükrei is felragyognak egy másodpercre. Felsóhajtok. A lift újfent elindul lefelé, és végre az én lábaim is engedelmeskednek a gazdájának. Vagyis nekem.

Elsietek a próbateremhez, Oppáék már bent vannak, de még nem csúsztam meg időben. Még nem tartanak a beéneklésnél. Szuper! Akkor van még időm a nyakába vetni magam, és egy kicsit hozzábújni, hogy kényeztesse a pici húgocskáját, ha már van neki olyanja! Ahogyan Teukie-nak is van! Meg még hat másik bátyusom is lett! Nekem a legjobb!

Vigyorogva állok meg a próbaterem előtt, és majdnem berobbanok a helyiségbe, ahogy hirtelen nyitok be hozzájuk. Azonnal abbahagyják a magasröptű szópárbajokat, és egyszerre emelik rám a tekinteteiket. Továbbra is fogkrémreklámhoz hasonlóan vigyorgok, majd elengedem a kilincset, és egyenesen Yesunghoz sietek.

Kitárt karokkal fogad, nekem csupán annyi a dolgom, hogy picit elrugaszkodok a földtől és a nyakába vetem magam. Nagyon egyszerű! Meg is történik, természetesen. Nevetve ölel magához, én megkapaszkodom a nyakában, ő a derekamra szorít picit. Arcomat belefúrom a vállgödrébe, és hosszan belélegzem a zöldellő fákhoz hasonlító illatát. Imádom.

Egy meleg mellkast érzek meg a hátamhoz érni, majd újabb két kar fonja át a derekamat. Ismerem ezeket a karokat, sokszor bújtam már ebbe az ölelésbe, amikor nagyon egyedül éreztem magam Oppa távolléte miatt. Jobb kezemmel elengedem Yesung nyakát, és a hátam mögé nyúlok, hogy magamhoz tudjam húzni LeeTeukot is. Kicsit vicces látványt nyújthatunk így hármasban, főleg az alig százhatvanöt centimmel a két óriás között. Nem véletlenül kuncog mindenki más mellettünk.

Már épp megszoknám a kellemes érzést, amikor két kéz ragadja meg azt a karomat, amelyikkel Teukie-t húzom magamhoz, és erőteljesen rángatni kezdenek kifelé az édes ölelésből. NA! Nem megyek! Még maradni akarok! De ezek széttépnek. Húzzák a jobb oldalamat, közben Oppa szorít magához szemből, LeeTeuk pedig hátulról kapaszkodik belém. Ajaj! Ez most már fáj... kezd nagyon fájni.

Yesung adja meg előbb magát a kínzásom keserves hangjainak, lefejti rólam a karjait, és LeeTeuk is követi a példáját. Eleresztenek, és ellépnek tőlem. Szabad utat kapnak az oldalra citálók; imádott Nővérbátyám és imádott kedvese. Naná, hogy ők is egyetlen szendvicset gyártanak belőlünk, és persze én vagyok középen. Jól megszeretgetnek, szinte már eltörik a gerincem az ölelésüktől, és érzem, hogy a bordáim is lassanként megrepednek. Én is szeretlek titeket srácok, tényleg! De ismét érkezik a felmentő sereg.

KyuHyun rángat ki az örömteljes szorításból, de sokáig nem lehetek szabad, mert a gonosz maknae természetesen szövetkezett a kölyökképűvel, így RyeWookkal egyszerre préselnek össze, és passzírozzák ki belőlem az összes levegőt. Már hálát kezdenék mondani, amikor meglátom Kangin mosolygós arcát, és ahogy közelít felém. De korántsem azért, hogy megmentsen. Frászt! Oldalról vetődik hozzánk, és még ő is beszáll a szorongatásba. Végem van teljesen.

Szerencsémre SiWon intő szavai célba találnak kis idő múltán – mielőtt még teljesen megfulladnék -, és végre felszabadulnak a belső szerveim is. Finoman magához ölelget, megpuszilgatja a fejemet, és lassan tovább terelget. Az Örök Nőhöz araszolok. Vigyorogva dugja a zsebébe a telefonját, aztán fonja is át a derekamat. A nyakára kulcsolom a karjaimat, de alig bújok hozzá, lazít az ölelésén, és eltol magától. Kérdőn pislog rám, egy pontra mindig odatéved a tekintete.

Basszus! Ezt elfelejtettem! Legalább egy kendőt a nyakamra tekerhettem volna! Vagy hagytam volna inkább leengedve a loboncomat! A rohadt életbe!  Most mit mondjak? Hogymagyarázommeghogymiezazistentelenülnagyharapásanyakamon?! Ráadásul Oppa előtt?!

- SungYeon-ah? – vigyorog rám a hercegnő.

- Iiiigeeen? – araszolok picit, majd, mintha csak viszketne a bőröm, a nyakamra teszem a kezemet, és megpróbálom eltakarni a nyomokat.

- Felesleges takargatnod, mert már észrevettem. Ezekhez mindig jó szemem volt és van is, ezt tudhatnád, Édesem.

- Mit takargat a húgom? – köszhercegnőépperrevoltszükségem!

- Semmit! – nézek hirtelen Bátyámra, de ismételten átlát rajtam, látom a szemeiben.

- Mi van a nyakaddal? Megsérültél? – ha a harapást annak vesszük, akkor igen, nagyon megsérültem – Bántott valaki? – azt épp nem mondanám, mert minden percét élveztem ennek a bántalmazásnak – Yeonnie?

- Semmi, tényleg, jól vagyok – ellépek a bátyámtól, és a sarok felé indulok, de elkapja a testem mellett lógó kezemet, és megállít.

- Mutasd! – szembe fordít magával, és elveszi a kezemet a nyakamról – Ki csinálta? Ki a srác, SungYeon? – ajaj, ha már nem becézget, akkor szarban vagyok, nagyon nagyban!

- Nem. Senki nem csinálta.

- SungYeon. Ez egy harapás! Valaki a nyakadba harapott!

Nagyszerű! Bátyám kisebb kifakadására az egész banda körém gyűlik, és persze mindannyian azt a bizonyos fognyomot és a benne lévő lila foltot kezdi analizálni. Nagyon remélem, hogy egyikük sem jártas a fogászatban, és ennyiből nem jönnek rá, hogy kihez tartozik a foglenyomat. Nagyon remélem!

Felsorakoznak egymás mellé, Yesung és LeeTeuk áll meg velem szemben, és mögéjük vonulnak fel a többiek. Aham. Ismerem ezeket az arcokat. Számon kérőek. Szigorúak. Engem zárdába csuknak. A tettest pedig a vesztőhelyre viszik. Mert az Örök Nőnek mindig mindent észre kell vennie! Hiába próbálom a szememmel jelezni, hogy ezért még megfojtatom Han Genggel, csak elégedetten vigyorog rám.

- Halljuk, Hugi! – Kangin szólal meg elsőként a hátsó sorból.

- Nem számít – motyogom.

- Pedig jobban teszed, ha szépen bevallod. Jobb a békesség, ugye? – mosolyogva néz rám KyuHyun is.

- Tényleg nem számít, mert úgysem lesz belőle semmi sem.

- Meg ahogy azt te elképzelted, Édesem! – az áruló hercegnő egy hangos nevetéssel toldja még meg szavait.

- Ki volt az, SungYeon? – és most jön LeeTeuk is.

Ha nem bátyámnak vallom be, akkor Teukie úgyis kiszedi belőlem. Néha még sokkal rosszabb, mint Oppa. Nem csak azzal fenyeget, hogy másnap megteszi, hanem már veszi is elő a telefonját, és tárcsázza is a következő pillanatban a szükséges telefonszámot. Lehet így titkokat őrizni?! Nagyot nyelek, rémülten pislogok az összes bátyámra. De nem akarom JongHyunt bajba sodorni a hülyeségem miatt. Ezek képesek és széttépik egyetlen századmásodperc alatt!

- Ki volt az, Yeonnie? – ismétli meg nagyon halkan Oppa a kérdést.

- De nem szeretném, hogy baja essen – motyogom alig hallhatóan.

- Miért esne baja? – kérdezi nevetve EunHyuk.

- Nem fogjátok letépni a fejét, és vacsorának elfogyasztani az egyéb szerveit?

- Nem. Bár ha jók a veséi, akkor lehet, hogy még el is adjuk azokat.

- MI?!?! – nagyokat pislogva kapkodom a levegőt, és próbálom felfogni a maknae idióta szavait.

- Csak mondd el, hogy ki volt az – közelebb sétál hozzám imádott bátyám, és magához von, majd a fülemhez hajol – Kivel voltál? Történt komolyabb is a harapáson kívül?

- Oppa – mormolom a mellkasába bújva.

- Vele voltál? – a lehető leghalkabban kérdezi, de csak bólogatok válaszul – Történt más is? – habozva ugyan, de megrázom a fejemet – Biztos? – újabb fejrázással válaszolok – Nem akart semmit tőled vagy túl sokat akart és te állítod meg?

- Egyik sem – kibújok Yesung mellkasából és ránézek.

- Megálltatok? Vagy miért? – kérdezi teljes nyugodtsággal, én egy picit belepirulok a kérdésébe.

- Nincs különösebb oka – hazudom picit remegős hangon – Ennyi történt csak.

- Jól van. Hiszek neked. De majd még erről beszélünk – megpuszilja a homlokomat, aztán visszamegy a többiekhez, akik időközben már elhelyezkedtek a székeiken.

Felsóhajtok. Utálok hazudni a bátyámnak, de egyszerűen nem mertem neki bevallani, hogy a harapdálás bizony már bőven „az” után történt, vagyis abban a pillanatban. Még a végén képes lenne hozzáadni szerencsétlenhez, aztán pisloghatunk mindketten, mint pocok a lisztben. Nem hinném, hogy épp én kellenék neki feleségnek, meg egyébként is. Na, mindegy! Próba van!

- Mivel kezdünk? – kérdezi az Örök nő, majd egy torokköszörüléssel zárja mondatát.

- Don’t wake me up – szólal meg a hangosbemondó, az üvegfal felé nézünk mindannyian, majd a fiúk bólintással válaszolnak is.

- Akkor addig mi pihizünk – Oppa a tarkójára teszi a tenyereit, és lehunyja a szemeit.

Mindenki elnémul, csak a szuszogásainkat lehet hallani. Felcsendül az első ütem, EunHyuk pillantása azonnal rátalál DongHae tekintetére, automatikusan elmosolyodnak. Az én szám is mosolyra húzódik egy pillanat alatt. Beleborzongok, amint meghallom DongHae hangját, szinte máris cseppfolyóssá válok. Imádom. Nővérbátyám pedig a cseresznye azon a habon. A dalszövegek pedig, amiket énekelnek... hát lehet erre azt mondani, hogy nem Igaz Szerelem? Ugye, hogy nem! Imádnivalóak!

Másodikként, a hangosbemondó utasítására, a srácok a Love at first sight dalhoz állnak fel. Egymás mellé sorakozik második bátyám, az Örök Nő, imádott Nővérbátyám és Kangin. Amikor nem DongHae-vel énekel, akkor mindig elgondolkozom, hogy vajon ilyenkor is neki címzi-e a dalokat gondolatban, és csak ő uralja az elméjét, vagy azért néha ki is kapcsol. De ahogy édes Hyukie arcát nézem, ezek a szavak bizony ilyenkor is DongHae-nek szólnak, és nem másnak.

A második dal után tartunk egy kis szünetet, hogy mindenki kifújhassa magát. Hála a fiúk profizmusának, alig kell háromszor nekifutni egy-egy dalnak, plusz még egyszer az esetleges hajlítások miatt. A szünetben megkapom a puszijaimat és az öleléseket is hozzá, majd miután mindenki összekaparta ismét magát, újfent elhelyezkednek.

Harmadikként a We can dalukat veszik fel. Ilyenkor mindig izgatott vagyok. Valahányszor itt vagyok, amikor új számokat énekelnek fel, akkor mindig ideges leszek Oppa miatt. Nem azért, mert hibázna, csak egyszerűen annyira szorítok, hogy minden rendben menjen a felvétel alatt, hogy már saját magamat kergetem az őrületbe. Pedig nem kellene egyikünknek sem aggódnia egyetlen felvétel miatt sem.

Miután végeznek a We can számmal, újabb szünetet iktatnak be, és már csak egy számot kell felvenniük, ez pedig az Alright. Ahh. Biztos, hogy potyogni fognak a könnyeim a többiek miatt. Nah, remélem, hogy kibírom.

Super Junior D&E - Don't wake me up: https://www.youtube.com/watch?v=TbSkFwNgAmU

Super Junior-T - Love at first sight: https://www.youtube.com/watch?v=nTUifutRQ38

Super Junior K.R.Y. - We can: https://www.youtube.com/watch?v=y302XWWC0RA

Super Junior - Alright: https://www.youtube.com/watch?v=Kx6TdB6GIhc