2015. október 5., hétfő

2. fejezet

A nagyterembe lépve végre megszabadulok a kabátomtól, és a szék háttámlája helyett most sikerül azonnal a fogasra akasztanom. Jobban is járok, mert tizenöt perc múlva betoppan a megbeszélés résztvevőinek egyik fele, aztán Lee elnök is megjelenik, miután mindenki idegbajt kapott a félórás várakoztatása miatt. Csak bírjam ki ezt a két óra – plusz egy fél a késéssel együtt – fejtágítást!
A fejtágítás részével még nem is lenne bajom, csak ne lenne hozzá nyavalygás. Huh. Miért van az, hogy szinte csak két bandával tudok normális hangulatot ápolni a megbeszélések alatt? Két csapatnál soha nincs semmi gáz. De kettőnél meg tuti, hogy valami pofára esés lesz a záróakkord, vagy annyira röhögnöm kell, hogy kilötykölöm a kávét. Vagy csak szimplán ráz a nevetés.
Jó, oké! Aláírom. Ha Amber nem ökörködne folyton, amikor Lee elnök nem figyel, akkor valószínűleg nekem is könnyebb lenne a munkámra figyelni. De ha meg Amber nem szórakoztat, akkor nem tudnám elviselni a vinnyogásokat egy-egy tag részéről. Vagy leginkább egy tag részéről. Huh, de rohadt bonyolult ez a világ. Na, zuhanjunk neki, mert nem lesz semmi abból a kávéból. Meg némi friss levegő sem ártana ennek a teremnek.
Elsőként az ablakokat veszem célba, egy lendülettel felhúzom a redőnyöket, majd az összes ablakot a legszélesebbre tárom. Szinte már éget ez a sok fény, és már károsnak érzem a friss oxigént. Az ablakok után végül becélzom a kis pultot, amit konyharésznek csúfolunk magunkban.
Tehát Lee elnök, az öt lány és a menedzserük, akkor az összesen hét adag kávé, meg még három az elnöknek, és még kettő esetleg a lányoknak plusz a menedzsernek. Már ha bármelyikük is kávézna. Eddig egyetlen alkalom volt, hogy kértek volna. De kell! Mert kell! Csak nem tudom, minek! De én lefőzöm. Rajtam nem múlik. Majd legfeljebb megy megint a szőnyegre egy része, a maradék meg a lefolyóban végzi úgyis.
Jól megszokott mozdulatokkal töltöm meg vízzel a tartályt, aztán tömöm meg a kávéval a másik tartót. Igazán tehetséges vagyok, úgy érzem! Jöhet a gomb. NagyonügyesvagySungYeon! Veregesd magad vállon.

- Kopp-kopp.
- Kivagy?! – Hirtelen fordulok az ajtó irányába, de a kezdeti rémületem azonnal eltűnik.

Mindent ledobok a kezemből, még az sem érdekel, hogy összetörik valamelyik kényes porcelán. Vigyorogva rohanok az ajtóhoz, és egyenesen a nyakába vetem magam a küszöbön ácsorgónak. Hangosan felnevet az érkezésem pillanatában, elkapja a derekamat, és magához ölel.

- Erre jártam, hallottam, hogy valaki nagyon morog valamit magában, és szinte biztos lettem, hogy te vagy az.
- Nem is morogtam. – Belebújok a nyakába, és még közelebb húzom magamhoz.
- Dehogynem! Kis morgó törpe! – szorít egyet a derekamon, és megpuszilja az arcomat.
- Nemvagyoktörpe!
- Az én kis morgó törpém vagy! – lazít az ölelésén, én is engedek a szorításomon, majd elhúzódunk egymástól. - Kivel leszel? – néz kíváncsian a szemembe, szinte már fürkészi a gondolataimat az átható tekintetével.
- Ne nézz így, Oppa! A lányokkal leszek.
- A kicsikkel?
- Kicsik – felkuncogok. – Ahogy nézzük, de igen, velük.
- Hm...? – kérdő mosolyra húzza a száját, ismerem ezt a vigyort.

Most jön az a rész, amit kifejezetten utálok. Persze Oppa ezt mindig kiszedi belőlem, én meg vízköpőként ontom magamból a szavakat. Demosteztmostmuszáj? Oppa? Léccihaddnekelljen! Lécciléccilécci~~~

- Mi van? Miért nézel így? – próbálok terelni, hátha összejön a dolog, de felejtős az egész ügy.
- Tudod te azt nagyon jól. Mi volt reggel?
- Ide jöttem legelőször! – vágom rá sietve, de mintha lepattannának Oppáról a szavaim, átlát a füllentésemen.
- Összefutottatok?
- Össze – mormolom az orrom alatt a lehető leghalkabban.
- Ezúttal mit csináltál? Milyen kínos szituba keverted magad, kis Balcsillagom?
- Nem vagyok Balcsillag! Egyébként meg tájékoztatásul közlöm, hogy kivételesen nem estem orra.
- Neeem? – kikerekednek a szemei.
- Csak majdnem.
- Azt hogy’ sikerült összehoznod? Neked nincsenek majdnemjeid.
- Elkapott. – Vérvörös fejjel motyogom az egyszavas válaszomat.
- Ez rendes dolog volt tőle. Szóval megmentett?
- Nemkellettmegmenteni! Ha kell, akkor el tudok én esni magamtól is!
- Nah, Yeonnie! Mi volt?
- Csomagot kellett felvinnem a dormjukba, és perszehogypersze ő nyitott ajtót.
- Befelé menet estél majdnem el vagy kifelé?
- Kifelé. Miután közölte, hogy szeretne aludni még.
- Elcsúsztál?
- El. A díszszőnyegen.
- Jaj, te! – Nevetős sóhaj szakad fel belőle, és magához ölel megint. – Miért nem próbálsz vele is ilyen lenni?
- Mégismilyen?!?! – Visítok malacokat megszégyenítő hangon.
- Mint velem és a többi sráccal. Például Hyunggal is jól elvagytok, meg a kölykökkel is jó hangulatban szokott telni a napod.
- Nem tudom – meghúzom a vállam. - Veletek olyan más az egész.
- De amikor meg együtt vagy a bandával, akkor meg jó a viszony köztetek. Nincs semmi kínos pillanat. Miért van ez?
- Passz.
- Nah, Yeonnie, mennem kell sajna.
- Kár. De ugye még találkozunk ma?
- Persze! Gyere el velünk enni, oké?
- Enni? Egy egész fiú csapattal én egyedüli lányként? Meg vagy te húzatva Oppa?!?! Lee elnök keselyűk közé vetne azonnal, ha egyedüli lányként császkálnék veletek!
- Akkor hívj fel legalább!
- Jó!

Még egyszer utoljára magához szorít, belebújok a karjaiba, majd elválunk egymástól, búcsúzóul nyom még egy puszit a homlokomra. Vágyakozó kiskutya módján nézek Oppa után. Eltűnik a lépcsőfordulóban. Lee elnök elevenen felkoncolna, ha az egész csapattal kóricálnék a fővárosban. Ráadásul nyilvános helyen! Így is kész csoda, hogy alig tudnak a kapcsolatunkról.
Persze annak az egy valakinek feltétlenül tudnia kell Oppáról és rólam. Óhogymennélvégigegyszobányilegónmegkisautón! De vissza a kávéhoz. BASSZUSAKÁVÉ!
Fejvesztve rohanok a pulthoz, és megpróbálom megmenteni a teljes leégéstől a gépet. Addig lelkiztem Oppával a reggelről, míg totál megfeledkeztem a kávéfőzőről. De mázlim van! Nem égett le a gép, és a kávé sem fortyogott ki. Ezt most megúsztam. De még egy ilyet már nem bír el a főző. Ez is már legalább a tizenkettedik ilyen eset volt.
Letörölgetem a kisasztalt és kávéfőző körülötti területet. A fekete löttyöt kiöntöm egy ízléses kancsóba, óvatosan a tálcára teszem, majd a hosszú asztalhoz lépkedek. Mindent tökéletesen elrendezek, sehol egy folt vagy bármi egyéb. A csészék a helyükön, a székek finoman kihúzva, a kávé az asztal közepén. Még egy kis ásványvíz meg üdítő kerül a poharak mellé, és végre kezdetét veheti a két órás tárgyalás. Kíváncsi leszek, hogy a mostani alkalommal is ugyanúgy fog-e szórakoztatni a csapat rapere vagy nem. Akkor nem lenne annyira unalmas.
Miután mindennel végzek, elfoglalom a helyemet a kisasztal melletti széken. Biztosan kéznél legyek Lee elnöknek, ha esetleg szüksége lenne valamire. Kávéra vagy papírra. Vagy csak egyébként bármire... mindegy mi, amíg itt vagyok, addig legalább itt vagyok. Belementem. Ez volt az egyetlen, amit felajánlott Lee elnök. Oppának köszönhetően.
Mielőtt még túlságosan belefeledkeznék az önmarcangolásba, hangos nevetések zökkentenek ki a merengésemből, és rángatnak vissza a jelenbe. Felveszem a legbárgyúbb vigyoromat, és az összes bajomat egyetlen mosoly mögé rejtem. Természetesen Amber a hangulatfelelős most is, mint mindig, három lány hangosan viháncol mögötte, de a negyedik arcán nem igazán ül ki az a mosoly. Történt valami? Ugye nem az, amire gondolok? Ugye nem?
Felállok a székről, és illedelmesen köszöntöm Sunbae-imet. Amber még egy sort vigyorog rám, azt hiszem, jó hangulatban fog telni ez a két óra. De ha Sulli arcára nézek, egészen más jut eszembe. Egész biztos, hogy történt valami. Sulli nem szokott ilyen gondterhelt lenni. Komoly dolog van a háttérben.
A lányok elhelyezkednek az asztal körül, majd két perccel később a menedzserük is betoppan végre. Ő is helyet foglal, magához vesz némi koffeint, és a lányokra néz. Kérdőn, kíváncsian. Sullira viszont szomorúan csillognak a menedzser lélektükrei. Szinte már biztos, hogy komoly dolog történt.
Meglehetősen sok tárgyalást tudhatok már a hátam mögött, amit csak a háttérből néztem végig, és összeszorult gyomorral próbáltam visszatartani a könnyeimet mindegyik végén. Azt hiszem, hogy ennek a megbeszélésnek is ugyanaz lesz a vége. De miért épp Sulli? Amber után az egyetlen tag, akivel a kezdetektől fogva jó viszonyt ápolunk.
Meredten bámulok magam elé, elvétve teszek egy pillantást a menedzserre és csapatra. Lee elnök ezúttal csak tíz percet csúszik, de az is csak egy telefonbeszélgetésnek köszönhető. Nyelek egy nagyot, és a legkisebbre húzom össze magam, ahogy szoktam az ilyen esetekben.
Az egész megbeszélés alatt semmit nem csinálok, csak meresztgetem a szemeimet a hallottaktól. Mégis az történik, amire számítok. Pontosan az, amitől féltem. Sulli elhagyja a csapatot, bár az Ügynökségnél marad. Összeszorul a gyomrom. Hirtelen elhomályosul a tekintetem, de mielőtt még kibuggyanna az első csepp, gyorsan lenyelem mindet.
Összeszorul a gyomrom. Pontosan úgy érzem magam, mint mikor az EXOsok ültek itt. Mindhárom alkalommal. Miért kell nekem ezt mindig végignéznem és végighallgatnom? Elsőként Lee elnök emelkedik fel a székéből, majd rögtön követi őt a menedzser is, végül a lányok. Illedelmesen meghajolnak egymás felé, aztán a menedzser nyomában elindul a csapat, ami immáron négytagú lett. Lee elnök a telefonjáért nyúl, és pötyögni kezd.
Ez jelenti számomra a végszót. Felpattanok a székről, és óvatosan az asztalhoz sunnyogok, még így is próbálok észrevétlen maradni, bár a tarkómon érzem Lee elnök szigorú tekintetét. Nem nagyon kéne most hibáznom. Tulajdonképpen, amíg egy bizonyos személy nem kerül a közelembe, addig nincs is semmi baj. Így most sem. Ügyesen leszedem az asztalról a koszos csészéket és poharakat, visszatolom a székeket, aztán ballagok is vissza a pulthoz. Egy kupacba teszek minden mosogatásra váró dolgot, hogy legalább ennyivel könnyítsek a takarítóknak, aztán már perdülök is, és a fogashoz indulok.
Vagyis indulnék, de Lee elnök szigorú pillantásába ütközöm. Zsebre tett kézzel áll az asztal mellett, és közben azt nézi, miként tevékenykedem. Remélem, hogy a részemről sem lesz végszó. Nem szeretném... nagyon nem.

- SungYeon?! – szól rám dörmögő és kimért hangon.
- Igen, Lee elnök úr? – Illedelmesen meghajolok.
- Régóta van már nálunk, igaz?
- Igen, Lee elnök, de örülök neki, hogy az Ügynökség tagját képezhetem~
- Jó, ez most nem érdekel.

Az ütő is megáll bennem a szavait hallva. Mostakkormiabánatvandetényleg? Picit megköszörüli a torkát, és lassan végignéz rajtam. Eztmostmiértiskell? Nem szeretem ezeket a pillantásokat. Szabadna, hogy akkor én most tovább somfordálok a dolgomra?

- SungYeon!
- Igen, Lee elnök úr? – A szívinfarktus kerülget, de csak a nevemet mantrázza, meg azt, hogy régóta vagyok itt.
- Holnap maga is beköltözik ide a főépületbe!

HOGYMIAJÓBÜDÖSFENÉTCSINÁLOK?!?!?! MINEK??? MÉGIS MIT AKAR? Se köpni, se nyelni nem tudok Lee elnök kijelentését hallva, de mielőtt még bármit is szólhatnék, vagy legalább kézzel-lábbal tiltakozhatnék, folytatja szemrebbenés nélkül.

- A jövőbeni késések elkerülése végett hoztam ezt a döntést. Két másik lánnyal fog egy lakáson osztozni, remélem, hogy nem okoz gondot ez a felállás egyiküknek sem. Valószínűleg ismeri is a lányokat, így könnyű lesz a beilleszkedése is.
- Minden tőlem telhetőt meg fogok tenni, Lee elnök úr! – Mélyen meghajolok, már épp kérdezném a neveket, amikor újfent kérdezés nélkül folytatja.
- A hölgyek pedig Lee MinYoung, kiváló háttértáncosunk, és Jung MinGi a divatrészleg kimagasló gyakornoka. Dolgozott már velük, igaz?
- Igen, Lee elnök úr!
- Remek. Akkor a holnapi napon beköltözik a lányokhoz!
- Ahogy kívánja, Lee elnök úr! – Ismételten meghajlok.

Az elnök biccent egyet, majd bármiféle köszönés nélkül távozik a konferenciateremből. Ugye én ezt most csak képzelem? Oppa biztos fejbe vágott, és ez most csak egy álom! Olyan jó volt, hogy nekem nem kellett beköltöznöm, és így megúsztam a véletlen találkozásokat, erre tessék! Cuccolhatok át ide!
A lányoknak nagyon örülök, mert imádok minden pillanatot velük tölteni, de akkor is itt kell lennem a nap huszonnégy órájában. Ez nekem sok. Kezd egy kicsit sok lenni ez a nap, és még alig van délelőtt tizenegy! Mi lesz még itt ma, de komolyan?
Szusszantok egy nagyot, még egyszer körbenézek, hogy biztosan rend legyen a nagyteremben, végül sikerül eljutnom a fogasig. Magamhoz veszem a kabátomat, én is távozom a helyiségből. Irány a próbaterem. Remélem, hogy nem csináltak túl nagy kupit a srácok, és aránylag gyorsan végzek a melóval.
Lehajtott fejjel battyogok a lifthez, és próbálom feldolgozni Lee elnök utolsó szavait. A késések miatt. Most komoly? Tényleg a késések miatt akar ennyire megszívatni? Inkább adjon huszonnégy órányi papírmunkát meg negyvennyolc órányi takarítást a Super Junior próbája után! Még az is jobb! A kezelőpanelre nyomok, és fújtatok egy baromi nagyot. De hogy még ez a tetves lift is ellenem esküdött a mai nap, az tuti! Vagy a kezelőpanelek lettek immunisak az én nyomkodásaimra? Ha nem nyomtam volna meg már ötször egymás után a hívó gombot, akkor egyszer sem! De nem jön, hogy szakadna le!
Végre csilingel ez a nyamvadt fémszörnyeteg, fel sem emelve a nehéz kobakomat, lépek be lendületből a liftbe. BUMM! Ez most fájt!
A homlokomat simogatva emelem meg végre a fejemet, hogy szemügyre vegyem, mibe is gyalogoltam bele. De ezzel a lendülettel vágódom is hátra a saját döbbenetemtől. A könyökeim és a lapockáim érnek elsőként talajt, de a fejemet sikerül hátulról is megütnöm.

- SungYeon-ah?! Jól vagy? Nagyon megütötted magad? Ne haragudj, azt hittem, elég nagy vagyok, hogy észrevegyél.

         ...szeretnék most köddé válni. De nagyon gyorsan! Tényleg egy Balcsillag vagyok. Pont, ahogy Oppa mondta. Kinyitom végre a szemeimet, hogy a hang tulajdonosára nézzek. Aggódva csillog a mélybarna szempár. A tekintetünk találkozik.



2 megjegyzés:

  1. Jaj istenem><
    Ha erdekel a velemenyem unnie, akkor en utalom az f(x)-et xd
    Vagyis Ambert imadom,.Victoria meg Sulli oke de Krystalt nem:0
    Lunat meg egyenesen gyulolom>< annyira nyomul meg aaaah:(
    Na szoval: nagyon nagyon tetszett de ki az az oppa? XD van sejtesem eppenseggel, de az agyam ilyen perceket hagy ki annyira elfaradtam :'D
    Sulli mondjuk rossz hogy kilepett:(
    De Sungyeon most nem benazott annyit xd
    Alig varom a kovetkezo fejezetet^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én sem rajongok annyira az F(x)ért, kivéve Ambert. Túl sok szerepük nem lesz a többieknek sem... ;)
      Ki fog derülni, hogy ki is az az Oppa, de szerintem nagyon jók a sejtéseid :*
      Nem lehet minden részben túlságosan Balcsillag, néha kell egy kis siker is... xDDD

      Törlés